Az Android kontextusa az egyik leggyakrabban használt és bántalmazott objektum. De az internetes cikkek többségében a mi meghatározására koncentrálnak. Nem találtam egy jó forrást, amely betekintést engedett és segített volna megérteni a nagyobb képet. Ezért megpróbáltam egyszerűsíteni a dolgokat ezzel a cikkel.
Előszó
A cikk küldetése az, hogy segítsek elsajátítani az Android kontextust. Ez az Android fejlesztésének egyik legfontosabb témája, és alig fejlesztők használják a kontextust teljesen és annak megtervezésében.
E cikket eredetileg négy bejegyzés sorozataként tettem közzé a weboldalamon. Ha érdekel, hogy fejezetenként olvasd el, nyugodtan olvasd el ott.
Elkezdeni
Előfordult már felmerült ez a kérdés: Mi a különbség getContext(), this, getBaseContext()és getApplicationContext()? Ha igen, ez a cikk segít tisztázni zavarait.
Megjegyzés: ismernie kell az Android fejlesztésének alapjait, mint például az Activity, a Fragments, a Broadcast Receiver és más építőelemeket. Ha Ön egy új fejlesztő, aki éppen most kezdi meg útját az Android világában, lehet, hogy nem ez a legjobb hely a kezdéshez.
Mi a fene a kontextus?
Valljuk be, a Context az Android API egyik legrosszabbul megtervezett szolgáltatása. Nevezheted „Isten” objektumnak.
Az Android-alkalmazások vagy alkalmazáscsomagok (APK) összetevőkből állnak. Ezeket az összetevőket a Nyilatkozat határozza meg, és főként tevékenységekből (UI), szolgáltatásból (háttér), BroadcastReceiver (művelet), ContentProvider (adatok) és erőforrásokból (képek, karakterláncok stb.) Állnak.
A fejlesztő választhatja, hogy ezeket az összetevőket szándék-szűrő segítségével tegye ki egy rendszer számára. Például: e-mail küldése vagy kép megosztása. Dönthetnek úgy is, hogy az összetevőket csak az alkalmazásuk más összetevőinek teszik ki.
Hasonlóképpen, az Android operációs rendszert is összetevők feltárására tervezték. Néhány jól ismert a WifiManager, a Vibrator és a PackageManager.
A kontextus az összetevők közötti híd. Komponensek közötti kommunikációra, az alkatrészek példányosítására és az összetevők elérésére használja.
Saját alkatrészek
A kontextust használjuk komponenseink példányosítására az Activity, a Content Provider, a BroadcastReceiver és így tovább. Erőforrásokhoz és fájlrendszerekhez is hozzáférünk.
Az Ön és a rendszer összetevője
A kontextus az Android rendszer belépési pontjaként működik. Néhány jól használható rendszerelem a WifiManager, a Vibrator és a PackageManager. A WifiManager használatával elérheti context.getSystemService(Context.WIFI_SERVICE).
Ugyanígy használhatja a kontextust az alkalmazásához dedikált fájlrendszerhez való hozzáféréshez operációs rendszer felhasználóiként.
Saját és néhány más alkalmazás összetevője
A szándék-szűrő megközelítés használata esetén a saját és az alkalmazás más összetevői közötti kommunikáció szinte azonos. Végül is minden komponens egyenlő állampolgár az Androidban.
Az alábbiakban egy e-mail küldésére használt szándék példája található. Az összes összetevőt, amely ezt a szándékolt cselekvést kínálja, a felhasználó kapja meg, aki választhatja, hogy mit használjon.
Intent emailIntent = new Intent(android.content.Intent.ACTION_SEND);
Összegzés
Egyetértünk abban, hogy az Androidban minden összetevő. A kontextus az összetevők közötti híd. Komponensek közötti kommunikációra, az alkatrészek példányosítására és az összetevők elérésére használja. Remélem, hogy a definíció egyértelmű.
Különböző típusú kontextus
Számosféleképpen ragaszkodhat a kontextushoz ( rossz design látható ).
Legtöbbször a következők egyikét használjuk, amikor kontextusra van szükségünk:
- Application instance as context- Activity - Instance of your activity (this) - getApplicationContext() in Activity - getBaseContext() in Activity- Fragment - getContext() in Fragment- View - getContext() in View- Broadcast Receiver - Context received in broadcast receiver- Service - Instance of your service (this) - getApplicationContext() in Service- Context - getApplicationContext() in Context instanceA kontextustípusokat két kategóriára osztom : UI Context és Non-UI Context . Ez a megkülönböztetés segít n-waysegy kicsit jobban megérteni .
UI kontextus
A valóságban csak a ContextThemeWrapper az UI Context - ami azt jelenti, hogy Context + az Ön témája .
A tevékenység kiterjed ContextThemeWrapper. Ez az oka annak, hogy amikor bármilyen XML-t felfúj, a nézetei tematikusak. Ha az elrendezést nem UI kontextussal növeli, akkor az elrendezés nem lesz tematikus. Menj, próbáld ki.
Amikor a Tevékenységet helyőrzőként használja a Környezet számára, garantáltan UI-környezetet fog használni. Ha a töredék getContext metódusát használja, akkor közvetetten az Activityt használja (ha a Fragmentet a fragmentManager segítségével csatolta a tevékenységhez).
De view.getContext()nem garantáltan felhasználói felület.
Ha a nézetet a Layout Inflater segítségével példányosították, és átadta a felhasználói felület kontextust, akkor a felhasználói felület kontextusát kapja vissza. De ha azt a felhasználói felület kontextusának nem átadásával tették közzé, akkor a másik kontextust visszakapja.
UI Context- Activity - Instance of your activity (this)- Fragment - getContext() in Fragment- View - getContext() in View (if View was constructed using UI-Context)Nem felhasználói felület
A felhasználói felület kontextus kivételével minden nem felhasználói felület. Technikailag bármi, ami nem ContextThemeWrapper, nem felhasználói felület.
A nem UI kontextus megengedett, hogy szinte mindent megtegyen, amit az UI-Context képes ( rossz tervezés észlelhető ). De mint fentebb rámutattunk, elveszíti őket.
Non-UI Context- Application instance as context- Activity - getApplicationContext() in Activity- Broadcast Receiver - Context received in broadcast receiver- Service - Instance of your service (this) - getApplicationContext() in Service- Context - getApplicationContext() in Context instanceTipp : Állítólag minden kontextustípus rövid életű, kivéve az Alkalmazás kontextust. Ezt kapja meg az alkalmazásosztályától, vagy a getApplicationContext()metódus használatától, amikor kontextus hozzáféréssel rendelkezik.
Összegzés
Kicsit leegyszerűsítettük azáltal, hogy a Context-t két vödörbe tettük. A felhasználói felület kontextusa a Context + Theming, és gyakorlatilag minden osztály, amelynek alosztálya, ContextThemeWrapperebben a csoportban található . A nem felhasználói felület kontextus minden más típusú kontextus.
Hol lehet mit használni
The question arises: what will go wrong if you use context in the wrong place? Following are a few scenarios:
Scenario 1
Lets say you are inflating a layout and you use Non-UI Context. What may go wrong? You can guess in this case: you will not get a themed layout. Not so bad, hmm? It’s bearable.
Scenario 2
You pass UI-Context to someplace where all it needs is resource access or file system access. What can no wrong? Short Answer: Nothing. Remember, UI-Context = Context + Theme. It will gladly serve as context for you.
Scenario 3
You pass UI-Context to someplace where all it needs is resource access or file system access but it is a long operation in the background. Say downloading a file. Now what can go wrong? Short Answer: Memory leak.
If you are lucky and download completes quickly, the object is released and everything is fine. Sun is shining and birds are chirping. This is one of the most common mistakes developers make. They pass the reference of UI-Context to long living objects, and sometimes it has zero side effect.
However, sometimes Android wants to claim memory for either one of your next component’s requirements or another component’s requirements, and woooshhhh!!! You run out of memory in your app. Don’t worry, I will explain.
Memory Leak or Crash! That’s it.
Yes this is the worst case scenario when you use context in the wrong place. If you are new to the app development world, let me share some wisdom. Memory leaks are inversely proportional to your experience. Every Android developer has leaked memory. There is no shame in doing so.
Shame is when you repeat the mistake again and leak it the same way. If you leak memory a different way every time, congrats you are growing. I have explained what a Memory leak is with a short story here.
Okay I get it, but what is the relation of Context here?
Say it aloud, “Bad Design Spotted".
Almost everything in Android needs access to Context. Naive developers pass UI Context, because that’s what they have access to very easily. They pass short-living context (usually Activity context) to long living objects and before the memory/money is returned back to system, they hit a crisis. Woooshhh!!!
The simplest way to deal with this is with Async Task or Broadcast Receiver. But discussing them isn’t in the scope of this article.
Summary
- Do you need to access UI related stuff? Use UI-Context. Inflating Views and showing dialogue are the two use cases I can think of.
- Otherwise, Use Non UI Context.
- Make sure you do not pass short-living context to long-living objects.
- Pass knowledge, help people, plant trees and invite me for a coffee.
Tips and Tricks
What is the difference between this, getApplicationContext() and getBaseContext()?
This is one question every Android developer have encountered in their lives. I will try to simplify it as much as possible. Let’s take a step back and revisit the basics.
We know there are many factors in mobile devices. For instance, configuration changes all the time, and locale can change explicitly or implicitly.
All of these changes trigger apps to re-create so they can pick the right resources that are the best match to their current configuration. Portrait, Landscape, Tablet, Chinese, German, and so on. Your app needs the best possible resources to deliver the best user experience. It is the Context which is responsible for delivering those best match resources.
Try answering this question:
The user’s configuration is currently in portrait and you want to access landscape resources. Or the user locale is en and you want to access uk resources. How will you do it?
Below are some magical methods from Context:
There are many createX methods, but we are mainly interested in createConfigurationContext. Here is how you can use it:
Configuration configuration = getResources().getConfiguration();configuration.setLocale(your_custom_locale);context = createConfigurationContext(configuration);You can get a hold of any type of Context you desire. When you call any method on the new Context you just got, you will get access to resources based on the configuration you had set.
I know it is amazing. You can send me thank you card.
Similarly, you can create a Themed Context and use it to inflate views with the theme you want.
ContextThemeWrapper ctw = new ContextThemeWrapper(this, R.style.YOUR_THEME);Let’s come back to the tricky question we asked above and discuss Activity Context.
What is the difference between this, getApplicationContext()and getBaseContext()?
These are the possible ways you can get a hold on Context when you are in the Activity scope.
thispoints to Activity itself, our UI Context and short life context. getApplicationContext() points to your application instance which is Non-UI and long living context.
baseContext is the base of your Activity Context which you can set using a delegate pattern. You already know you can create Context with any xyz configuration you want. You can combine your xyz configuration knowledge with Base Context and your Activity will load resources as you desire.
Here is the method you can use:
@Overideprotected void attachBaseContext (Context base) {super.attachBaseContext(useYourCustomContext);}Once BaseContext is attached, your Activity will delegate calls to this object. If you do not attach to Activity, it remains baseContext and you get Activity when you call getBaseContext.
Conclusion
We can say Context is the life of your android app. From Android’s point of view, it is your app. You can do almost nothing without Context. Without it, your app is plain Java code.
Context + Java code => Android
Good or bad, it is the design we have and we have to make the best of it. From the first part of this article, we learned that we use it to communicate between components, instantiate components, and access components.
In the next part, we learned that Context can be UI or NonUI, Short Lived or Long lived.
Following that, we learned that you need to choose context carefully otherwise you have to deal with memory leaks and other UI issues.
Finally, you saw that Context is responsible for loading best match resources for your app and you can configure it as you want. We also learned the difference between this, applicationContext and baseContext.
Many developers will advise you to use only application context. Do not use Application Context everywhere from the fear of a memory leak. Understand the root cause and always use the right Context in the right place.
You, my dear friend, are a master of Android Context now. You can suggest the next topic you want to understand. Click here to suggest.
Below are links from the original Series Mastering Android Contexton my blog.
Chapter 1
What the heck is Context? Why do we need it and what are various use cases in day to day development?
Chapter 2
Simplifying Context. We will discuss how many types of context are there and which ones are you suppose to use.
Chapter 3
Where to use UI Context and where to use Non UI-Context. How using context at wrong place may lead to memory leaks.
Chapter 4
My UI Context also offers me multiple types of context. Let’s answer this question and see how to avoid common pitfalls.
Training
Do you know that many times your app is crashing because your developers are not using Context properly? Let’s learn together. I offer training in Android, Java, and Git.
Want to master Android themes? Check out our series with more than 3k upvotes.
Feel free to share your feedback and questions. Happy Coding.
Follow me on Medium and Twitter for updates.