Programozó használja a háromkomponensű üzemeltetője döntéshozatal helyett már ha és más feltételes utasítások.
A háromszintű üzemeltető három érvet fogalmaz meg:
- Az első egy összehasonlító érv
- A második a valódi összehasonlítás eredménye
- A harmadik a hamis összehasonlítás eredménye
Ez segít abban, hogy a ternáris operátort rövidírásként vagy ha-más utasítás megírásaként gondoljuk. Íme egy egyszerű döntéshozatali példa az if és más felhasználásával :
int a = 10, b = 20, c; if (a < b) { c = a; } else { c = b; } printf("%d", c);
Ez a példa több mint 10 sort tartalmaz, de ez nem szükséges. A fenti programot csak három kódsorba írhatja egy háromszintű operátor segítségével.
Szintaxis
condition ? value_if_true : value_if_false
A nyilatkozat értékeli, value_if_true
hogy condition
teljesül-e, és ha value_if_false
nem.
Íme a fenti példa, amelyet a háromszintű operátor használatára írtunk át:
int a = 10, b = 20, c; c = (a < b) ? a : b; printf("%d", c);
A fenti példa eredményének a következőknek kell lennie:
10
c
értéke egyenlő a
, mert a feltétel a < b
igaz volt.
Ne feledje, hogy az argumentumoknak value_if_true
és value_if_false
azonos típusúaknak kell lenniük, és egyszerű kifejezéseknek kell lenniük, nem pedig teljes állításoknak.
A háromszintű operátorok ugyanúgy beágyazhatók, mint az if-else utasítások. Vegye figyelembe a következő kódot:
int a = 1, b = 2, ans; if (a == 1) { if (b == 2) { ans = 3; } else { ans = 5; } } else { ans = 0; } printf ("%d\n", ans);
Itt van a fenti kód átírva egy beágyazott háromszintű operátorral:
int a = 1, b = 2, ans; ans = (a == 1 ? (b == 2 ? 3 : 5) : 0); printf ("%d\n", ans);
A fenti kódkészletek kimenetének a következőknek kell lennie:
3